Orr: A deszka orrát nem kell papír zsebkendõvel törölgetni, viszont az a feladata, hogy felvezesse a deszkát a hó felszínére és az él futását segítse illetve irányítsa. Az orr felhajtásának íve és magassága attól függ, hogy milyen terepviszonyok között használjuk a deszkát. Könnyû belátni, hogy minél egyenetlenebb a talaj és mélyebb a hó annál nagyobb orr kell a deszkának. Viszont egy sima és kezelt pályán fölösleges részt cipelnénk, ezért elegendõ a rövid és alacsony orr.

Derék: Nem nagyon fogunk összefutni azzal, hogy valaki azt mondja, hogy a snowboardom dereka, inkább közepe, vagy középsõ része. Annyi biztos, hogy ez a rész viseli a terhelések túlnyomó részét. A szerkezet, az él, a waxolás és természetesen a deszka sérülései is mind itt a legjellemzõbbek.

Hátsó rész: A freestyleban nagyon sok ugrásból úgy érkeznek, hogy a hátul lévõ lábuk van elöl így gyakorlatilag hátrafelé mennek. Ezért ezeknek a lapoknak hasonlóan néz ki a hátsó részük, mint az orra. Az alpesi deszkáknál nem jellemzõ, hogy hátrafelé haladjanak, de a hó leválasztása, és az él kivezetése miatt a hátsó rész is fel van egy kicsit hajlítva.

Él: Gyakran a kantni kifejezéssel is találkozhatunk. A deszka alsó felületének szélén végigfutó fém. Rendeltetése, hogy a jeges pályán az oldalrasodródást megakadályozza.

Hosszúság: A deszka orrától a deszka végéig mért távolság. Talán ez a legelfogadottabb adat a deszka kiválasztásánál, de majd meglátjuk, hogy ez korántsem így van.

Híd: Ha egy deszkát leteszünk a földre akkor láthatjuk, hogy a középsõ rész elemelkedik a talajtól. Ezt nevezzük hídnak. Ennek a szerepe, hogy a testsúlyunkkal megterhelt deszka teljes hosszában elossza a terhesét. Gondoljuk bele, hogy egy híd nélküli puha lapra állva, csak középsõ részt érné terhelés és ezért bizonytalanul állnánk rajta, mint egy hordó dongán. Ha viszont túl nagy a híd, vagy túl merev a deszka esetleg mi vagyunk túl könnyûek az ajánlott súlyhoz képest, akkor pedig túl sok terhelést kap a deszka két vége és így nagyon nehéz elfordítani a deszkát.

Futófelület hossza: Ha a deszka még mindig a földön van akkor azt is láthatjuk, hogy csak az orr és a hátsó rész kezdeténél ér a deszka a talajhoz (talán érthetõbb ha ezt a híd két pillérjének fogjuk fel). E két pont között mért távolságot nevezzük futófelületnek. Ez sokkal inkább meghatározza egy deszka stabilitását mint a fontosnak hitt teljes hossz.

Tényleges élhossz: Hát magyarra fordítva tényleg most hallom elõször. Ez az adat hasonlít a futófelület hosszára, de ez nem a talp kihasználtságát adja meg, hanem az él hasznos hosszát. Állítsuk a deszkát derékszögben az oldalára és mérjük le a távolságot azok között a pontok között ahol az él érintkezik a talajjal.

Szélesség: A deszka szélességét három helyen szokták megadni. Ahol az orrész és a hátsó rész a legszélesebb és a derék legkeskenyebb pontján. Magyarázat nem szükséges, mert elég egyszerû a mérése. A széles lapok nehezebben billenthetõk az élükre és ezért stabilabbak, nem beszélve arról, hogy a nagy lábon élõknek sem lóg le róla a lábujja. A keskeny deszkáknál könnyebb és gyorsabb az élváltás és az él forgatónyomatéka (Visszabillentõ ereje) is kisebb a rövidebb erõkar miatt.

Az oldalív sugara: A deszka babapiskóta alakját úgy érik el, hogy egy kb. 8-14 méter sugarú körívvel alakítják ki az oldalsó ívet. Ez lehet kettõs körív, parabola vagy ellipszis ívszelet is. Jól jellemzi ez az adat a deszka fordulékonyságát. Ha kicsi a sugár akkor könnyen fordul a deszka, ha pedig nagy a sugár akkor nagyobb íven (nehezebben) fordul.

Rugalmasság: Ma még sehol nem találunk erre vonatkozóan mértékegységet, hanem inkább az jellemzõ, hogy a gyárak a többi modellhez képest osztályokba sorolják. A rugalmasság függ a tervezett testsúlytól, a híd magasságától, a tudásszinttõl és a használat típusától.

Terpesz: A modernebb deszkákon eõre beépített anyacsavarokat (insert-ek) helyeznek el a kötés rögzítéséhez. Ezeknek a furatoknak a függvényében lehet megadni a legnagyobb és a legkisebb kötéstávolságot és azt, hogy ezek a furatok a középponthoz képest elõre vagy hátra vannak-e elcsúsztatva.

Ezek után érdemes végignézni, hogy mibõl áll a deszka és, hogy milyen anyagokat miért használnak fel.

Felsõ réteg: legfontosabb feladata, hogy megvédje az alatta lévõ teherhordó réteget és emellett a díszítés is ide kerül. Általában az üvegszövethez tartozó gyantából és festékekbõl áll.

Felsõ szövet: Célja, hogy fõleg hosszirányú nyomást és a csavarodásból adódó nyíróerõt jól bírja. Anyaga fõleg üvegszövet vagy szénszálas szövet esetleg kevlárszálas erõsítést kap és persze ezek kombinációi.

Mag: A magnak az alsó és a felsõ szövetet kell egymástól és a semleges zónátol távol tartania. A függõleges nyomószilárdság alapvetõ követelnény. Mivel teherhordó szerepe kicsi ezért könnyûnek kell lennie. Anyaga jó minõségû fa, mûagyag hab vagy újabban méhsejt (honeycomb) mintázatúra hajtogatott papírszerû anyag.

Alsó szövet: A felsõ szövettel ellentétben itt inkább a szakítószilárdságnak kell nagynak lennie. Anyaga hasonló vagy ugyan az, mint a felsõ szöveté.

Talp: A talp érintkezik a hóval ezért fontos, hogy kicsi súrlódást érjünk el. Ezt egy kemény polietilén réteggel érik el. A talp keménységét a köbmilliméterre vonatkoztatott részecskék számával jellemzik ( 1000, 2000, 3000, 4000 ). Az 1000-es a puhább, ami nehezen fogadja be a vaxot, viszont könnyen javítható. A 4000-es ellenkezõ tulajdonságokkal rendelkezik.

Oldalfal: Lezárja a szendvicsszerkezetet, összeköti az alsó és a felsõ szövetet és felülrõl megtámasztja a kantnit. Kemény mûanyagból van.