Itt az a feladat, hogy adott számú mászót (egy párt vagy egy csapatot) kell mászással feljuttatni egy hihetetlenül magas sziklafalon, bármilyen ésszerű megoldással. Áthajló vagy sima felületeken gyakran mesterséges segítségre van szükség, azaz a mászó a biztosító eszközökhöz csatolt hevederekbe kapaszkodva, vgay azokba beleállva jut előrébb. Sokszor a falba fúrt nittek is ilyen segítségek.

Másik fontos eleme a játéknak, hogy a csapat többi részének nem kötelező kimászni a hosszt - gyakran az elölmászó által rögzített kötélen, mászógépek segítségével mennek fel például jumárral-. Ily módon időt és energiát spórolhatnak meg. Nagyfalon a nagyobb mennyiségű élelmet, vizet, túlélő felszerelést általában szakaszonként, zsákokban húzzák fel.

Ezeknek a játékoknak, illetve variációknak a határai igazából egyre inkább elmosódnak, mivel a mászók újabb korlátokat döntenek le. Sok régebbi utat, amit valaha csak mesterségesen másztak, ma már klasszikusan, vagy akár szólózva is másszák.

/Forrás: Garth Hattingh - Szikla- és falmászás c. könyve/