Sokan még mindig csak ezt tartják az "igazi" mászásnak.

Az elölmászó elindul fölfelé a sziklafalon, egy vagy két kötelet húzva maga után. Helyenként eszközöket helyez a szikla repedéseibe, biztosítja az utat, majd az ezekhez csatlakoztatott karabinerekbe akasztja a kötele(ke)t. A második mászó a kötelet valamilyen biztosítóeszközzel tartva biztosítja az elsőt. Amikor az első mász elér egy alkalmas helyet, standot épít, hozzárögzíti magát, majd onnan biztosítja fel a maga szintjéig a másodmászót/hátulmászót. A másodmászó, miközben fölfelé halad, eltávolítja a repedésekből a felszerelést, későbbi használatra.

Ebben a játékban is vannak szabályok: a gyakoribb a "ne kapaszkodj bele, ne állj rá a köztesre" (hacsak nem nagyon extrémek a körülmények - csak ekkor fogadható el ez a kihágás). Megszokott, hogy ezeket az utakat későbbi mászók mindenképpen megpróbálják "szebb stílusban", szabad mászással, eszközök segítsége nélkül teljesíteni. Az igazán "tiszta" megmászáshoz azonban nem vizsgálhatják meg előre az utat,még egy előzetes ereszkedés vgay hátulmászás során sem szerezve "bétát" (azaz bármilyen információt arról, hol van az útban a bonyolult szakasz), hanem csak odamennek, és simán megmásszák.

A klasszikus mászás előnye, hogy bárhol, bármilyen szikla megmászható, viszonylag kevés felszereléssel, feltéve, hogy a falban tisztességgel előfordulnak hasadékok, amitől az út jól biztosítható. A hátrány az, hogy néhány sziklafajta túl sima vagy túl omladékos a természetes biztosításhoz, és hogy az elhelyezett eszközök könnyebben kiszakadhatnak a falból az esetleges eséskor keletkező erők hatására, mint a fix nittek.

Egy klasszikus mászást saját magunk biztosítani művészet és tudomány is egyben, és jó időbe telik, míg megszerezzük a szükséges gyakorlatot. Tanácsos rengeteg időt gyakorlással tölteni, mielőtt tesztelnénk, hogy közteseink kiállják-e a próbát! Ezek drága eszközök, és egész készletek kellenek belőlük, ha minden lehetséges helyzetben megfelelő biztosítást akarunk. Ezenkívül saját eszközökkel biztosítási pontokat kialakítani sokkal idegtépőbb feladat, mint egyszerűen az előre befúrt gyűrűbe, nittfülekbe akasztani: ezért ajánlatos könnyebb utakkal kezdeni, mint amilyen nehézségű sportutat egyébként másznál.

A klasszikus technikáit a kis szirtektől kezdve a nagyfalas "mesterségesen" mászott utakon át az alpinszintű mászásig szinte mindenhol használják.

/Forrás: Garth Hattingh - Szikla- és falmászás c. könyve/