A legtöbb út egy kötélhosszas. Ez azt jelenti, hogy csak egy bizonyos pontig mászol, ahonnan a biztosító ember (a mászópartnered, aki egy biztosító eszköz segítségével - biztosít vagy tart téged) visszaenged a földre. Vannak azonban több kötélhosszas sportutak is, ahol órákig lehet fölfelé mászni. 

Sok olyan út és sziklatípus van, amelyet nitteléseel a legjobb biztosítani, mivel ez az egyetlen vagy a legbiztosnságosabb mód - számos helyi hatóság is beleegyezett, hogy bizonyos területeket nittelésre nevezzenek ki, míg más területeket meghagynak a klasszikus mászás rajongóinak. Kétségtelen, hogy a sziklafalakon egyre több mászó jelenik meg, és egyre nagyobb az igény arra, hogy még több falat nitteljenek ki. Vitatott, hogy a nittek mekkora kárt okoznak a természetben, különösen, ha beleszámítjuk az erdei utakban, ösvényekben, kerítésekben okozott károkat! Bizonyos terepen a tiltás indokolt, és ezt tiszteletben kell tartani.

A sportmászás az extrém mászás színvonalának nagyfokú fejlődéséhez vezetett, mert itt, míg le nem esik az ember, képességei határáig küzdhet, annak csak minimásil veszélyével, hogy a biztosítási pontok kiszakadnak (bár ez is megtörténhet). A sportmászás gyakran meredek, vagy áthajló sziklán történik, ahol borzasztó sok erő, energia, és tornászhajlam szükséges a sikerhez. Az ezekben való jártasság, és fárasztó utak sokszor ismételt megmászásával nyert edzettség tevődik majd át a hosszú, alpesi utak, vagy a természetesen, felszerelésekkel teljesített utak megmászásába. Nem kétésges, hogy a modern extrém mászások közül sok a sportmászásból eredeztethető technikáknak és képességeknek köszönheti létezését.

/Forrás: Garth Hattingh - Szikla- és falmászás c. könyve/