Van-e élet a távoli csillagok bolygóin?

Mióta az emberiség tudja, hogy a bolygónk nem egyedülálló a Naprendszerben, és hasonló nagyságú testvérei vannak, újra és újra felmerül a kérdés - vajon létezik-e élet más bolgyókon is. Főleg azon törték az emberek a fejüket, hogy vannak-e másutt is "emberi" társadalmak, értelmes lények, akik hozzánk hasonlóan kémlelik az égboltot, gyönyörködnek a világban. Úgy képzelték, hogy léteznek hold-, vénusz- és marslakók is. Számtalan történetet is írtak róluk.

A csillagászok már a modern űrkutatás kezdete előtt sem hittek ebben. A bolygók felszíne és a rajtuk uralkodó környezeti viszonyok semmiképpen sem hasonlítanak a földire. Az élethez víz, légkör és mindenekelőtt egy közel állandó, közepes hőmérséklet szükséges. Csak a mi Földünk rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek otthont adnak az életnek. Ezek a feltevések - a holdraszállás alkalmával, a Vénusz és a Mars felszínére leszálló űrszondák révén - nyertek igazolást. Naprendszerünk mind a mai napig tartó felderítése során soha és sehol nem bukkantunk jelenlegi, vagy egykor létező élet nyomára. Naprendszerünkben a Föld az egyetlen élő bolygó.

Mint láttuk, a világegyetem csillagok billiárdjai, galaxisok milliárdjai népesítik be. Ebből kiindulva az univerzumban bolygók milliárdjainak kell lennie. Közülük bizonyára számos, Földünkhöz hasonló bolygó van, amelyen kialakult és továbbfejlődött az élet. Közülük pedig bizonyára sok olyan van, amelyen - a földihez hasonló - intelligens élet létezik.

Láthatjuk-e valaha is űrbéli testvéreinket?

A csillagászok és a biológusok úgy vélik, hogy a világmindenség élettel teli. Szinte elképzelhetetlen, hogy csak mi lennénk az egyedüli értelemmel és intelligenciával bíró lények. A kérdés "csak" az, hogyan tudunk kapcsolatba lépni űrbéli testvéreinkkel. Annak az esélye. hogy két égitest intelligens lényei valaha is meglátogathatják egymást, roppant csekély. Már láttuk, hogy mily hatalmasak a távolságok a világmindenségben. A mai űrhajókkal a legközelebbi csillagig is évezredekig tartana az utazás. Persze nem elképzelhetetlen, hogx egy - a miénknél jóval fejletteb civilizáció - megtalálhatja a módját, hogy legyőzze a tér állította szakadékokat. Azonban nem csak a tér, hanem az idő is hatalmas akadályt jelent. Ennek megértéséhez ismernünk kell a zseniális fizikus, Einstein áltál kidolgozott relativitáselméletet. A világban minden test mozgását mindig valamihez viszonyítva (relatív módon) írjuk le. (Pl. az autó sebességmérője az úthoz viszonyított sebességét mutatja.) Einstein kiszámította, hogy egy hozzánk képest mozgó óra lassabban jár. Tehár ha valaki pl. egy űrhajón utazik, számára lassabban múlik az idő, mint azé, aki a Földön maradt. Tegyük fel, hogy sikerült egy csaknem a fény sebességével haladó űrhajót készíteni. Legyen a gyorsulása 10 m/sec^2. Az út feléig ezzel az értékkel gyorsuljon, majd az út másik felén ugyanígy lassuljon. Így a 2,2 millió fényévre lévő Andromédia-ködöt - oda-vissza (!) - kb. 60 év alatt megjárhatnánk. Ez alatt az idő alatt az űrhajósok 60 évet, míg Földünk 4,4 millió (!) évet öregedne. (Tegyünk hozzá: Einstein elmélete szerint tömeggel rendelkező test nem érheti el a fény sebességét.)

Eddig sem a Földön, sem másutt nem bukkantunk idegen civilizáció látogatásának a nyomára. Rádiócsöveink hosszasan kutattak értelmes lények üzenetei után - mindeddig eredménytelenül. Csak bízhatunk abban, hogy egyszer eljutnak hozzánk más intelligenciák rádióüzenetei, s kapcsolatot teremthetünk egy idegen világ értelmes lényeivel. Addig azonban magányosnak és elhagyatottnak érezhetjük magunkat a végtelen térben és időben.

/Forrás: A MI MICSODA könyvsorozat 'A csillagok' c. könyve/